.png)
Bach, Haydn, Schubert, a plein-air alkotói – „…fenség, …, titok, idegenség, …”
Sárospatakon táboroztak a Kroó György AMI vonós és szimfonikus zenekarának növendékei, valamint a képzőművészeti tanszak ifjú tehetségei
A Kroó György Zene- és Képzőművészeti Kőbányai Alapfokú Művészeti Iskola növendékei immáron negyedik alkalommal töltöttek értékes alkotó, egyszersmind felejthetetlen vakációs napokat a messze földön híres református kollégiumnak otthont adó zempléni városban. Az augusztus 21-től 26-ig tartó nyári tábor hagyományosan vonósok, fúvósok és ütőhangszeresek alkotta „csapatához” idén első ízben 7 kis képzőművész-jelölt is csatlakozott.
Amint megérkeztek s elfoglalták szálláshelyüket a református kollégium Kossuth internátusában, a táborozók máris „mentek a dolgukra”: a muzsikusok hangszeres, szólam-, illetve zenekari próbára, a képzőművész csoport tagjai pedig „vissza a természetbe”, hogy a környező hegyek sűrű erdejében tanulmányozzák és rajzolják-fessék le az ott megbúvó megannyi színt és formát.
A napi, délelőtt és délután zajló szakmai foglalkozások szünetében aztán jöhetett az igazi nyaralás: előkerültek a labdák, pingpong- és tollasütők. Az ádáz csatákat az ellenfelek közös, természetesen a legnagyobb egyetértésben zajló fagyizása követte. A „felek” abban is megegyeztek, hogy édességből lehet sok, de sohasem elég! Elhatározták hát, hogy – mielőtt eleget tennének a VI. Országos Csokoládé Fesztivál szervezőbizottsága felkérésének s ott rövid, ám annál hosszabban tartó tapssal köszöntött koncertet adnának, megkóstolják a szerencsi csokit (amúgy micimackósan...), és bebarangolják az édesség városkájának dimbes-dombos vidékét. Kíváncsi turisták lévén feltárták Sárospatak titkait is. Sétáik nyomán kirajzolódott előttük a város hajdanvolt, történelmi pillanatokban gazdag, szellemi-kulturális-materiális értékteremtő élete. Természetesen nem maradhattak el a véget nem érő esti beszélgetések sem, melyek során szó esett Bachról, Haydnról, Purcellről, arról, hogy mit jelent a plein-air festészet, kik voltak a képviselői és hogyan lehetne – kinek-kinek tehetsége szerint – a nyomdokaikba lépni, de – nyáritábor-lakókhoz illően - a gyerekek leginkább az élet fontos és kevésbé fontos meg mulatságos dolgairól beszélgettek.
A számukra talán legemlékezetesebb estén, amikor már mindnyájan letelepedtek a jól megrakott tűz köré, vendég érkezett: a Bodrog Néptáncegyüttes vezetője csatlakozott a társasághoz. Jelenlétének, lelkes szavainak köszönhetően kisvártatva majd' mindenki táncra perdült s igyekezett lépéseit a mester intelmei szerint igazítani.
Másnap reggel folytatódott a fegyelmezett gyakorlás, festés, rajzolás, hiszen a muzsikusok célja repertoárjuk új művekkel történő bővítése, a „friss” darabok megtanulása, csiszolása volt, a képzőművész növendékek pedig arra törekedtek, hogy sok-sok tanulmány, rajz, kompozíció elkészítésével mind közelebb jussanak a plein-air titkainak megfejtéséhez.
Hogy ez ott a táborban mennyire sikerült, arra maguk a patakiak is kíváncsiak voltak. Megkérték tehát az ifjú zenészeket, mutassák meg, mit tudnak, mégpedig a Sárospataki Kötődésűek Világtalálkozóján. A zenekar „állt elébe”. Örömmel fogadták a meghívást, és kivágták a rezet: szereplésük az esemény egyik fénypontja volt!
Ezúttal azonban az ünneplés csak addig tarthatott, míg el nem jött a takarodó szomorú, ám aznap este a megszokottnál kevésbé heves ellenállásba ütköző pillanata.
Noha az ilyenkor kötelező vonakodás elmaradása aligha hihető, a táborozóknak jó okuk volt időben elaludni. Tudták jól: álmosan, karikás szemmel mégsem állhatnak a záró hangverseny közönsége elé, akik a koncert előtt és után biztosan szeretnének majd gyönyörködni a tábor munkáját összegző képzőművészeti kiállítás igényes alkotásaiban is.
Ezért az utolsó pillanatig ki-ki úgy játszott, rajzolt, festett, ahogy csak tudott, nehogy szégyent valljon az „ítészek” előtt!
De nem is kellett pironkodniuk sem a hangversenyen Anderson, Bach, Händel, Purcell, Haydn és Schubert darabjait csodálatosan játszó zenészeknek, sem az értékes munkáikat a Táj és szín – plein-air festészet gyerekszemmel című tárlaton kiállító képzőművész-jelölteknek! A záró napra érkező családtagok, barátok, ismerősök s az elfogultsággal aligha vádolható sárospatakiak a bemutató végén tisztelettel s elismeréssel gratuláltak és mondtak köszönetet az ifjú muzsikusoknak, képzőművészeknek és az őket rendkívül magas szinten, odaadóan oktató-nevelő művész-tanároknak.
Így ért véget a Kroó György AMI nyári művészeti tábora. S ebben a szellemben folytatódik az a lankadatlan, lelkes, örömteli, páratlanul értékes munka, mely mindnyájunkat elvarázsol s melyet úgy hívunk: emberi alkotás.