.png)
„Abban biztos vagyok, hogy jövőre újra szeretnék a táborba menni, …”Gondolatok a Kroó György AMI dinnyési összművészeti táboráról
A Kroó György Zene- és Képzőművészeti Kőbányai Alapfokú Művészeti Iskola egyik legnépszerűbb nyári táborában, a dinnyési összművészeti táborban három zeneiskola összesen 22 növendéke – gitárosok, zongoristák, hegedűsök és furulyások – muzsikáltak, táncoltak, verseltek, kézműveskedtek, no meg természetesen önfeledten vakációztak július 27. és augusztus 4. között.
Az idei táborozás költségeinek igen jelentős hányadát – a Kroó György AMI nyertes pályázatának köszönhetően – az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Nemzeti Tehetség Programja fedezte.
De mi is az az összművészeti tábor? Hogyan zajlanak hétköznapjai?
Ez is kiderül Hajdara Zsombornak, a dinnyési tábor ifjú furulyásának élménybeszámolójából.
Azért mentem a táborba, mert szerettem volna együtt zenélni másokkal. Tudtam, hogy lesznek gitárosok, zongoristák, hegedűsök és persze mi: furulyások. Mind különböző zeneiskolákból jöttünk. El sem tudtam képzelni, hogy fogunk egy hét alatt összeszokni. A tábor teljesen másképpen alakult, mint ahogy elképzeltem, mert egy nap nemcsak zenélésből állt. Reggel a tanárok ébresztettek minket, de általában többször vissza kellett jönniük, mert minden éjszaka túl hosszúra sikerült. Felöltöztünk, megreggeliztünk, majd aki be volt osztva a konyhába, tette a dolgát: leszedte az edényeket az asztalról, mosogatott, elpakolt. De ezt ne úgy képzeljétek, mint egy rabszolgamunkát, inkább mint egy jó mókát.
Ezek után mindenki zeneórára ment, vagy a tábor területén játszott. Az órákat követően kicsit lazítottunk, majd megebédeltünk. A kaja mindig olyan laktató volt, hogy minimum fél órát pihennünk kellett, míg leülepedett. A délután ismét zenéléssel telt, de ezek inkább közös kamarazenélések voltak, mert a tábor zárásaként közös búcsú koncertre készültünk. Aki nem gyakorolt éppen, az kézműveskedhetett, táncot tanulhatott, társasjátékozhatott, és mindeközben sok-sok nevetéssel töltöttük az időt.
Vacsora után el kellett mennünk fürödni és fogat mosni, aztán elfoglalhattuk magunkat a tíz órás takarodóig. Ezt nem egyszer megszegtük és mindig őrszemet állítottunk: hátha jön egy tanár és ilyenkor mindig futva ugrottunk az ágyba. Voltak napok, mikor elmentünk fürdeni a Velencei-tóhoz, ezt mindenki nagyon élvezte. Úgy éreztem, mintha mind egy nagy család lennénk. Az utolsó nap reggelén nagyon izgatottak voltunk, mert vártuk a közös esti koncertet. Szerintem fantasztikusan jól sikerült minden produkció! Még soha nem játszottam harminc másik zenésszel. Viszont a koncert sikere nem tudta teljesen kitörölni a szomorúságot, hogy el kell válni a többiektől, akikkel a tábor ideje alatt szinte összenőttünk.
Abban biztos vagyok, hogy jövőre újra szeretnék a táborba menni, hogy együtt zenélhessek és szórakozhassak a többiekkel.
Hajdara Zsombor
Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola