.png)
CÉL: A MAGYAR ZENEKULTÚRA. Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele. Egyben a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelésben. A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden emberhez. Mindezek összessége termi meg a magyar zenekultúrát.
Hogy a zenei nevelés legjobb kezdete az ének, hogy a gyermek énekelve tanuljon meg kottát olvasni, mielőtt hangszert kap a kezébe: ezt az igazságot jó néhányan tudják. Zenekultúra ma már írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra. Aki nem tud írni, olvasni, arról azt mondják: analfabéta. A mai műveltség írás nélkül elképzelhetetlen. Így van ez a zenében is. Aki a zenét nem tudja olvasni: zenei analfabéta.
Aki csak hangszerrel együtt ismeri meg a kottát, egész életére nem szabadul a hangszerfogások kísérő képzetétől. Úgy olvas, mint aki bottal jár.
Sok szó esik mostanában túlterhelésről. Való igaz, hogy tehernek érzi a zenész olyan tárgyak tanulását, aminek közvetlen hasznát nem veszi, nem látja. De ha sejtené, mennyire megkönnyíti minden zenei tárgy tanulását, s mennyi időt nyer, ha előbb biztos és gyors olvasóvá fejleszti magát: éjjel-nappal nem nyugodna, míg ezt el nem éri. Homokba épít, aki nem fejleszti az éneklő-olvasást és diktálást párhuzamosan a hangszerrel, a legmagasabb fokig.
Mirólunk úgynevezett komoly zenészekről néha azt mondják, hogy megvetjük a könnyű zenét. Huncut, aki mást csinál, mint amit tud. A zenetörténet tanúsága szerint a könnyű zene annak köszönheti népszerűségét, hogy a megelőző korszak komoly zenéjére épít.
A jó zenész címet csak sok és sokoldalú munkával lehet megszerezni. Ebből nem lehet lealkudni semmit, s aki valamit elmulaszt, akármilyen zenei tevékenységet folytat meglátszik rajta.
A jó zenészt a zenei élmények és azok emlékeinek gazdagsága teszi. Személyes éneklés és zenehallgatás, aktív és passzív, jól rendezett élmények fejlesztik a hallást olyanná, hogy könnyen felfog hallott zenét, oly világosan, mintha írva látná, és ha kell, és az idő engedi le is írja. Nagyjai olyat mondanak az emberiségnek, amit semmilyen más nyelv nem tud kifejezni. Ha nem akarjuk, hogy ez holt kincs maradjon, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy nyelvét minél többen értsék.
A legsürgősebb tennivaló tehát három:
1. Senki ne legyen felvehető hangszertanulásra, ha 1 sikeres évi előképzőt nem végzett. (A sikerest úgy értem, hogy ha egy év alatt nem tudta elvégezni, végezze el kettő alatt.)
2. Minden zenei tanintézet legyen köteles legalább heti 6 órában tanítani a zenei írást-olvasást.
3. Senki ne léphessen felsőbb osztályba, míg nem tudja osztálya szolfézs anyagát. Ezt csak tudni vagy nem tudni lehet.
A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Teljes lelki élet zene nélkül nincs.