A brácsa vagy más néven mélyhegedű a vonós hangszercsalád második legkisebb tagja, sorban a hegedű után következik. A hegedű ősének is mondhatjuk, mert a zenetörténetben előbb jelent meg. Hegedű előtanulmányok után választhatják nagyobb gyermekek.

A brácsának négy húrja van, mint kisebb testvérének. A hegedű legmagasabb, E'' húrja helyett szép, telten zengő, mély kis c húr támogatja meg az alsó regisztereket. A hangszer adottságai lehetővé teszik, hogy az emberi hang sokszínűségével vetekedő lágy, puha, bársonyos, szinte beszédes hangszíneket csaljunk ki belőle.

A brácsa a vonóstriók és kvartettek, valamint a zenekarok nélkülözhetetlen belső szólama, a harmóniai különlegességek hordozója és belső dallammozgások avatott megszólaltatója.

A hangszer különösen testhezálló olyan diákok számára, akik szeretnek egy közösség fontos tagjaként muzsikálni, de szívesen veszik, ha háttérben maradhatnak.