A harsona tanszakon a rézfúvós hangszerek mély regiszterű tagjaival ismerkedhet meg a növendék. A harsona elsősorban zenekari hangszerként ismeretes, de a zenetörténet során szólisztikus vagy kamarazenei szerepben is megjelent. A hangszer jellegzetessége az U alakú mozgatható csőszakasz, a tolócső, amely segítségével a hangmagasságot lehet változtatni.

 

A harsona kezdetben az egyházi és udvari zene, illetve a városi toronyzene jellegzetes szereplője volt, a mai szimfonikus zenekarba viszonylag későn került be. A XX. század zenéje fedezte fel a hangszer sajátos játéktechnikájából eredő groteszk hangszínlehetőségeket, így jelentős szerepet kapott többek között a jazz zenében.

 

A harsona tanszakon tanuló növendék találkozhat továbbá a rézfúvós hangszercsalád további két tagjával is: a tenorkürttel illetve a baritonkürttel. Mindkét hangszert elsősorban fúvósegyüttesekben, katonazenekarokban használják.

 

A hangszerek tanulását már 8-9 éves korban el lehet kezdeni. Felépítésükből adódóan megszólaltatásuk nem könnyű, de az alapismeretek elsajátítása után a növendék zongorakísérettel előadott szólóműveket tanulhat, később pedig az iskolai zenekarban, illetve különböző kamarazenei együttesekben játszhat.