A kürt a klasszikus zenekari hangzás elengedhetetlen része. Számos változata közül a legismertebb a vadászkürt, mely csigaházszerű alakjáról ismerhető fel. Sokáig jelzőhangszerként használták vadászaton, csatában vagy a postakocsi érkezésekor. E funkciója bizonyos helyeken máig él a népi gyakorlatban. A klasszikus zenében is megmaradt ez a jelentése, de gyakran a természet, az otthon jelképéhez kapcsolják e hangszer megszólalását. Jelentős szólóművek is születtek kürtre, többek között Mozartnak, Beethovennek, Webernek, Schumann-nak, Brahmsnak, Richard Straussnak köszönhetően.
A kürt tanszakon a növendék továbbá megismerkedhet a rézfúvós hangszercsalád legmélyebb fekvésű tagjával, a tubával is. A zenekarban a legmélyebb regiszterű hangokat általában ez a hangszer szólaltatja meg. Mai formája a XIX. században alakult ki, ezért irodalma nagy részét XX. századi művek alkotják.
A hangszerek tanulását már 8-9 éves korban el lehet kezdeni. Felépítésükből adódóan megszólaltatásuk nem könnyű, de az alapismeretek elsajátítása után a növendék zongorakísérettel előadott szólóműveket tanulhat, később pedig az iskolai zenekarban, illetve különböző kamarazenei együttesekben játszhat.