A mindannyiunk számára elérhető hangszer az emberi énekhang. Ám saját testünket, hangképző szerveinket ugyanúgy meg kell ismerni s működésüket meg kell érteni ahhoz, hogy fejleszteni, szépíteni tudjuk a belőle fakadó hangot. Ezt nevezzük hangképzésnek, az erre épülő zeneiskola tanszakot pedig magánéneknek.

Már megváltozott hangú nagykamaszkortól érdemes elkezdeni, de felnőtteket is szívesen látunk. Ezen a tanszakon növendékeink megtanulják kontrollálni, irányítani a hangképzést olyannyira, hogy végül a magas színvonalú muzikalitás mellett színészi játékuk árnyalatait is képesek kifejezésre juttatni.

A magánének a többi hangszernél jobban igényli a biztos szolfézs-háttértudást, mert a kottaolvasáshoz nem kell használnunk semmiféle hangszert, csak a saját fejünket és hangunkat.

Az énekes növendékek-hallgatók állandó kapcsolatban vannak a kamaramuzsikálással, hiszen darabjaikat leggyakrabban zongorakísérettel adják elő, illetve a gyakori közös órákon, házi koncerteken alkalmuk nyílik a kamaraéneklésre is.