.png)
Ha nem csak az általános iskolában szeretnénk énekelni azt a rengeteg gyermekdalt és népdalt, amit megtanítanak, hanem hangszeren is elő szeretnénk adni őket, a népi furulya segítségünkre lesz ebben.
A magyar folklórnak a hegedű mellett talán legelterjedtebb hangszere a népi furulya, illetve ennek népzenei dialektusonként eltérő, számos különböző változata (tilinkó, furugla, hosszi furugla, flóta, sültü, kaval). Elsősorban a pásztorok hangszereként tartották számon, akik többnyire énekes dallamokat játszottak rajta vándorlásaik során. Vannak azonban kizárólag hangszeres furulyadallamok is. A hangszert – jellemzően a nyelvterület keleti határánál, akár önálló dallamhangszerként - mulatságokban tánckíséretre is használták. Egyszerű, üde, friss táncdalok
és dallamok, továbbá díszítésekben gazdag, a pásztorok szemlélődő nyugalmát idéző szép, lassú bujdosónóták mind-mind a népifurulya-repertoár részei.
A hangszer tanulása során növendékeink már a korai szakaszban sok-sok sikerélménnyel gazdagodhatnak.
Az oktatásban a kotta mellett jelentős szerepet kap az utánzás (hallás, látás utáni tanulás), illetve magasabb évfolyamokon az eredeti népzenei gyűjtések hallgatása is.