„Kiművelt hallás, kiművelt értelem, kiművelt szív, kiművelt kéz.”

 

 

Mint minden magyar állami zeneiskolában – így a miénkben is – az elméleti tanszakok készítik és segítik elő a gyakorlati hangszertanulást.

 

A zeneóvoda, amely a szolfézs tanszak előkészítő évfolyama, bevezeti a kisgyermeket a hangok világába.

A gyermekek az éneklés és a népi gyermekjátékok által megismerhetik a hangok világát, a hangok magasságát és időtartamát, a tempó és a ritmus fogalmát. A növendékek ez idő alatt játékosan elsajátítják a zenei írás-olvasás alapjait, amely nélkül egyik hangszer tanulása sem képzelhető el.

 

Az előképzőt négy év szolfézstanulás követi, amely valamennyi növendék számára kötelező stúdium.

 

A szolfézstanítás – a hangszertanítással szerves egységben – a zene megszerettetését, a későbbiekben pedig az öntevékeny muzsikálást és a zenehallgatás iránti igény kialakulását kívánja megalapozni.

A szolfézs segíti a hangszertanulást.

A kiscsoportokban zajló órák lehetőséget nyújtanak a növendékek készségeinek fejlesztésére és az egyéni kibontakozásra.

A hallásfejlesztés csiszolásával látványos eredmények érhetők el a hangszertanulásban (pl. tisztább hangszerjáték, hangszer behangolás stb.).

 

A felsőbb évfolyamon a legtehetségesebb növendékek magasabb szintű szolfézsoktatásban részesülhetnek (azaz a B tagozatra kerülhetnek), amely előkészíti őket a zenei pályára.

 

Négy év szolfézstanulás után a tanulók a tárgyból alapvizsgát tehetnek, majd elméleti tanulmányaikat zeneismeret, zeneirodalom, zeneelmélet szakokon folytathatják vagy választhatják a kóruséneklést, a kamarazenei, zenekari munkában való részvételt.